Sok anyuka fordult meg nálunk az elmúlt időszakban és bizony feltettek egy olyan kérdést, aminek a megválaszolása - úgy érzem - posztot követelt magának.
Miért mindig ugyan azt énekeljük? Miért nem változtatunk (én csak a tornák 10%-át szoktam változtatni óráról órára, ezek a "mozgó" elemek)?
Erre hadd idézzem a Fehérkereszt szakembereit: "A változatosság mellett ne felejtsük el azt sem, hogy az állandóság is milyen fontos a gyerekeknek, ennek a fiatal korosztálynak különösen! Az állandó személyen túl szeretik újra és újra megtalálni ugyanazokat a játékokat, ugyanazon a helyen.
Nemcsak azért, mert ez otthonosságot ad, hanem, mert az értelmi fejlődésben is szükség van az ismétlésre, a többszöri gyakorlásra.
...
Ha egy kisgyerek érzelmi biztonságban él, megkapja a szükséges gondoskodást, akkor a világ megismerésének vágya állandó tevékenységre sarkallja, amelynek során felfedezi az emberek társas világát és környezetét, fejlődnek képességei, gyarapodik tudása."
Gondoljatok bele, milyen lenne, ha egyszer csak bekötnék a szemeteket és egy teljesen idegen környezetben, egy szobában kéne közlekedni. Ötszázszor is végig mennétek ugyan azon az úton, míg teljesen tökéletesen fordultok, tájékozódtok! Ez kívülről - valljuk be - baromi unalmas lehet, még nézni is, nemhogy folyamatosan segítő kezet adni benne. Mint ahogy néhányunknak a századik Jár a róka lába dalismétlés nehezére esik, de van értelme - ez legyen innentől a biztatás!
Ér a torna akkor is valamit, hogyha a gyermekem nem csatlakozik a többiekhez?
Bizony ér! Nem mindegyik ember szereti, ha beledobják a leves sűrűjébe, de a látottak, tapasztaltak hatnak rá, később, a saját, nyugodt környezetében hasznosítja azokat. Így van ez a gyerekekkel is, akik mini emberkék, nem buták! Miért kényszerítenéd arra, amit a személyisége nem diktál? Ráadásul az emberi hangszál annyira csodálatos "találmány", hogy akkor is mozog, amikor csak hallgatjuk a zenét, mondókát, ezt "néma éneklésnek" hívtuk régen az iskolában. Bizony, volt, hogy hajdani énektanárom egy-egy hangszálgyulladásos gyereket nem engedett be órára, hogy tudjon az a hangszál pihenni, ne legyen tornáztatva.
Tehát nyugodjatok meg, gyerekek hangszálai, agya akkor is tornázik, amikor éppen nem látszik! Majd meglátjátok, amikor otthon ahogy gyűlnek a felhők az ablaknál, elkezditek mondani az "Esik az eső" mondókát, tudni fogja utánozni, meg lesz az "aha" élménye" (Aha, én ezt ISMEREM!)
Egy mondatban összefoglalva: bár kínkeservesnek tűnik néha sokadjára ugyan azt csinálni, bár hiába veszőnek látszik, hogy a gyerek "csak" rohangál, és nem vesz részt, van értelme mindennek!
A kép forrása a pinterest.
