Csiribiri Torna Szeged

Csobban-csöppen, csepereg, 

csapdossa a köveket, 

kippen-koppan jégeső, 

dübögög a ........!

(Vajon mi? Gyertek el a tornára és megtudjátok!)

APUKA blog. Mármint blog volt régen. Mármint apuka csinálja a gyerekeivel. Az egy másik dolog, hogy gyakorlatilag iparművész, de első sorban apuka. És varr, és rajzol és vág és ragaszt. És szuper dolgok kerülnek ki a keze alól olyan tárgyakból, mint a cipős doboz (anya, kérek kutyát/macskát léccilécci), papírcirkusz sima papírból, a gabonapelyhes doboz-pálya.

Ti tudatosan vásároltok? Mi igyekszünk. A kereskedők kikerülésének egyik újabb állomása a szegedi Zöldségkosár, melyet a városban két helyen tudtok elérni. Mi maximálisan meg vagyunk vele elégedve, ráadásul BIO termékeket kapunk szinte házhoz. Kell ennél több? :)

Itt találtok infókat magáról a kezdeményezésről, és szintén a honlapon tudtok rendelni, minden héten kedden este 6-ig, hogy szerdán házhoz kerüljenek a finomabbnál finomabb, szegedi zöldségek, gyümölcsök. 

Ez volt a mi legelső, kicsi zöldségkosarunk tartalma tavasszal:

Saját kezűleg készített, teljesen személyre szabott nyomdakészletet készíthettek az alábbi két leírás alapján. 

Nekem ez a kedvencem, a radírokból, linómetszővel, sima sniccerrel kivágott gyönyörűség. Nó komment.

És ez a gyorsabb változat, amit a gyerekekkel együtt is lehet csinálni, ráadásul újrahasznosítás: a kupakos verzió.

Sok anyuka fordult meg nálunk az elmúlt időszakban és bizony feltettek egy olyan kérdést, aminek a megválaszolása - úgy érzem - posztot követelt magának. 

Miért mindig ugyan azt énekeljük? Miért nem változtatunk (én csak a tornák 10%-át szoktam változtatni óráról órára, ezek a "mozgó" elemek)? 

Erre hadd idézzem a Fehérkereszt szakembereit: "A változatosság mellett ne felejtsük el azt sem, hogy az állandóság is milyen fontos a gyerekeknek, ennek a fiatal korosztálynak különösen! Az állandó személyen túl szeretik újra és újra megtalálni ugyanazokat a játékokat, ugyanazon a helyen.
Nemcsak azért, mert ez otthonosságot ad, hanem, mert az értelmi fejlődésben is szükség van az ismétlésre, a többszöri gyakorlásra.
...
Ha egy kisgyerek érzelmi biztonságban él, megkapja a szükséges gondoskodást, akkor a világ megismerésének vágya állandó tevékenységre sarkallja, amelynek során felfedezi az emberek társas világát és környezetét, fejlődnek képességei, gyarapodik tudása."

Gondoljatok bele, milyen lenne, ha egyszer csak bekötnék a szemeteket és egy teljesen idegen környezetben, egy szobában kéne közlekedni. Ötszázszor is végig mennétek ugyan azon az úton, míg teljesen tökéletesen fordultok, tájékozódtok! Ez kívülről - valljuk be - baromi unalmas lehet, még nézni is, nemhogy folyamatosan segítő kezet adni benne. Mint ahogy néhányunknak a századik Jár a róka lába dalismétlés nehezére esik, de van értelme - ez legyen innentől a biztatás!

Ér a torna akkor is valamit, hogyha a gyermekem nem csatlakozik a többiekhez?

Bizony ér! Nem mindegyik ember szereti, ha beledobják a leves sűrűjébe, de a látottak, tapasztaltak hatnak rá, később, a saját, nyugodt környezetében hasznosítja azokat. Így van ez a gyerekekkel is, akik mini emberkék, nem buták! Miért kényszerítenéd arra, amit a személyisége nem diktál? Ráadásul az emberi hangszál annyira csodálatos "találmány", hogy akkor is mozog, amikor csak hallgatjuk a zenét, mondókát, ezt "néma éneklésnek" hívtuk régen az iskolában. Bizony, volt, hogy hajdani énektanárom egy-egy hangszálgyulladásos gyereket nem engedett be órára, hogy tudjon az a hangszál pihenni, ne legyen tornáztatva. 

Tehát nyugodjatok meg, gyerekek hangszálai, agya akkor is tornázik, amikor éppen nem látszik! Majd meglátjátok, amikor otthon ahogy gyűlnek a felhők az ablaknál, elkezditek mondani az "Esik az eső" mondókát, tudni fogja utánozni, meg lesz az "aha" élménye" (Aha, én ezt ISMEREM!) 

Egy mondatban összefoglalva: bár kínkeservesnek tűnik néha sokadjára ugyan azt csinálni, bár hiába veszőnek látszik, hogy a gyerek "csak" rohangál, és nem vesz részt, van értelme mindennek! 

A kép forrása a pinterest.

Hátamon a zsákom, 

zsákomban a mákom, 

mákomban a rákom, 

kirágta a zsákom, 

kihullott a mákom, 

elszaladt a rákom. 

Egyedem-begyedem, báró, bikkó,

az erdőbe hívogató. 

Jertek ide, rókák, madárkák, 

csináltattunk egy kis házat, 

abba' lakik, szil, szál, szalmaszál, 

nádi, nádi Perge Pál,

szinte bu-bus, ki áll ki. 

Ez beléesett a kútba!

Ez kihúzta, 

Ez hazavitte, 

Ez lefektette, 

Ez a huncut kis Borit jól felébresztette!

Csik, csik, csik!

Ez a malac piacra ment.

Ez otthon maradt. 

Ez kap finom pecsenyét.

Ez semmit se kap.

Ez a pici visít nagyon: ui-ui, éhes vagyok!

Ez elment vadászni. 

Ez meglőtte.

Ez hazavitte.

Ez megsütötte.

Ez a pici mind megette, 

megfájdult a hasa tőle. 

A vásárig tudtok böngészni a a www.rainbowkatalogus.hu oldalon

Gyí te paci, gyí te ló,

Jajj, de szalad a csikó!

Gyí paci, paripa,

Nem messze van Kanizsa, 

Oda érünk délre, 

Liba pecsenyére. 

Trapp, trapp, trapp, 

Lovam trappolgat.

Hegyen-völgyön, alagúton,

Nem tévedünk el az úton. 

Kiszáradt a diófa, 

nem játszhatunk alatta. 

Majd megújul tavaszra, 

játszhatunk majd alatta.

Fújja a szél a fákat, 

Letöri az ágat, reccs!

Pista bácsi fűrészel, 

dolgozik a fűrésszel.

Húzza-vonja, 

most a bükköt darabolja!